- Mi végre születtünk?
- Mi az élet célja?
- Mi van az élet után?
- Mi mozgatja az Univerzumot?
- Ki Isten és meg lehet-e találni? (Meditációval, befelé fordulással, imával?)
- Hogyan élhetne egységben az emberiség?
- A világbéke nem lehet puszta ábránd. Elérhető vízió kell, hogy legyen! Mit tehetek én, hogy megvalósulhasson?
Gondolkodunk tehát vagyunk
Bábok vagyunk, vagy van szabad akaratunk?
Ezoterikus és vallási körökben gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon bábuk vagyunk-e Isten kezében, avagy tudatosan döntünk sorsunk alakulásáról?Megfigyeléseim szerint, amíg jól megy sorunk, senkit nem érdekel sem ez, sem más hasonló jellegű kérdés. Élünk, mint hal a vízben. Aztán ha éppen úgy alakul, hogy alaposan megcincál a „sors", akkor ez a halacska nagyokat tátog a parton, ahová kivetette őt az áramlat. S ekkor merül fel először benne, hogy vajon miért történt meg vele e csapás?Persze a hal – tudomásunk szerint – nem gondolkodik, hiszen ő csak a létezése alapfunkcióit biztosító genetikai programot kapta. Táplálkozik, szaporodik és igyekszik életben maradni.Azonban az ember magasabb célokra teremtetett.„Azért teremtettem a fényt, hogy rád ragyogjon. Miért rejtőzöl előle?” Bahá’u’lláh Gépiesen cselekvő emberekké nem Isten tett minket, hanem a magunk által létrehozott és fenntartott társadalom! Ami nem indok, hanem – a tények felismerése után – lehetőséget teremt a finomabb szférák megélése felé. Hiszen miben különbözünk – tudatosság tekintetében – a tengerben lubickoló haltól?Lássunk néhány tipikus választ, melyet aztán továbbfűzök a magam módján: „Attól, hogy gondolkodunk!” Így igaz. De mi az, amiről a leginkább gondolkodunk? „A túlélésről!”Arról, hogy hogyan húzzuk ki a hónapot adósság nélkül, vagy ha jobban megy, akkor hogyan mehetne még jobban, úgy, hogy közben a konkurencia, s mindazok akik szintén jobban szeretnének élni – minket is életben hagyjanak. „A táplálkozásról!”Legtöbbünk szerint enni, s ezzel nincs is semmi baj, amíg nem ez teszi ki gondolataink túlnyomó részét. "Azért eszünk, hogy éljük, és nem azért élünk, hogy együnk" - mondotta egyszer valaki. „Szaporodásról, szexről!”Ez nagy csali a természet részéről, hiszen ha a szexualitás fájdalmas dolog volna, már kihalt volna az emberiség, és az élet. Miért keressük hát a boldogságot ebben a csodálatos adományban, a nemiségben? Ha úgy működik, ahogyan kell, akkor az életre hívott energiák a beteljesülés érzetét nyújtják. A társ közelségével, ideális esetben a házasság megszentelt berkeiben megtörténik az a kiegészülés, amely itt a dualitás világában csak ritkán érhető el. Egységélményünk lesz! A világ egyszeriben teljessé válik. S ekkor már nemcsak az intim pillanatokban, hanem a hétköznapok során is. „A viharok nem úgy sújtanak, ha van akihez odabújjak!”. Fizikai síkunkon – a Földön – minden kettősségből áll. Világos-sötét, mély-magas, boldog-boldogtalan stb. A társ keresése – ha másként nem hát tudat alatt – a legtöbb ember hajtóereje. Ha nincs meg a vágyott társ, az élet csonka maradhat számunkra. Akárcsak az állatvilágban.Úgy néz ki – eddig ugyanazok a kérdések foglalkoztatják az embereket, mint az állatokat, csak persze emberi köntösbe öltöztetve.Mi van még? „A kultúra, a művészet!”No ez már valóban kiemel minket az állatvilágból. A művészet élvezete és művelése magasabb rezgésszintre emeli azt, aki hajlandó átadni magát a finomabb szféráknak. „Az intellektuális gondolkodás!”Igen, ez sem jellemző az állatokra, csak a – sajnos elenyésző számban mutatkozó – emberekre. „Erkölcs? Lelki tisztaság? Együttérzés? Segítőkészség? Szeretet? …...kellene, hogy foglalkoztassa a tudatos egyént, de … Amire utaltam az elején, itt zárul be. A magunk által létrehozott társadalom egyre inkább szeretné ez utóbb felsorolt erényeket a magáévá tenni, ám a gyakorlati megvalósításra nem helyez hangsúlyt. A TV egy csomó haszontalan kacatot ad el – tisztelet a kivételnek. A politika sehol nem keresi a konszenzust. „Korunk történelmét a mindenfajta értelem példátlan hiánya jellemzi.” Gyermekeink csupa értelmetlen időtöltéssel múlatják napjaikat.Aligha merengenek el azon, hogy: