Megfigyeléseim szerint, amíg jól megy sorunk, senkit nem érdekel sem ez, sem más hasonló jellegű kérdés. Élünk, mint hal a vízben. Aztán ha éppen úgy alakul, hogy alaposan megcincál a „sors", akkor ez a halacska nagyokat tátog a parton, ahová kivetette őt az áramlat. S ekkor merül fel először benne, hogy vajon miért történt meg vele e csapás?Persze a hal – tudomásunk szerint – nem gondolkodik, hiszen ő csak a létezése alapfunkcióit biztosító genetikai programot kapta. Táplálkozik, szaporodik és igyekszik életben maradni.Azonban az ember magasabb célokra teremtetett.„Azért teremtettem a fényt, hogy rád ragyogjon. Miért rejtőzöl előle?” Bahá’u’lláh Gépiesen cselekvő emberekké nem Isten tett minket, hanem a magunk által létrehozott és fenntartott társadalom! Ami nem indok, hanem – a tények felismerése után – lehetőséget teremt a finomabb szférák megélése felé. Hiszen miben különbözünk – tudatosság tekintetében – a tengerben lubickoló haltól?Lássunk néhány tipikus választ, melyet aztán továbbfűzök a magam módján: „Attól, hogy gondolkodunk!” Így igaz. De mi az, amiről a leginkább gondolkodunk? „A túlélésről!”Arról, hogy hogyan húzzuk ki a hónapot adósság nélkül, vagy ha jobban megy, akkor hogyan mehetne még jobban, úgy, hogy közben a konkurencia, s mindazok akik szintén jobban szeretnének élni – minket is életben hagyjanak. „A táplálkozásról!”Legtöbbünk szerint enni, s ezzel nincs is semmi baj, amíg nem ez teszi ki gondolataink túlnyomó részét. "Azért eszünk, hogy éljük, és nem azért élünk, hogy együnk" - mondotta egyszer valaki. „Szaporodásról, szexről!”Ez nagy csali a természet részéről, hiszen ha a szexualitás fájdalmas dolog volna, már kihalt volna az emberiség, és az élet. Miért keressük hát a boldogságot ebben a csodálatos adományban, a nemiségben? Ha úgy működik, ahogyan kell, akkor az életre hívott energiák a beteljesülés érzetét nyújtják. A társ közelségével, ideális esetben a házasság megszentelt berkeiben megtörténik az a kiegészülés, amely itt a dualitás világában csak ritkán érhető el. Egységélményünk lesz! A világ egyszeriben teljessé válik. S ekkor már nemcsak az intim pillanatokban, hanem a hétköznapok során is. „A viharok nem úgy sújtanak, ha van akihez odabújjak!”. Fizikai síkunkon – a Földön – minden kettősségből áll. Világos-sötét, mély-magas, boldog-boldogtalan stb. A társ keresése – ha másként nem hát tudat alatt – a legtöbb ember hajtóereje. Ha nincs meg a vágyott társ, az élet csonka maradhat számunkra. Akárcsak az állatvilágban.Úgy néz ki – eddig ugyanazok a kérdések foglalkoztatják az embereket, mint az állatokat, csak persze emberi köntösbe öltöztetve.Mi van még? „A kultúra, a művészet!”No ez már valóban kiemel minket az állatvilágból. A művészet élvezete és művelése magasabb rezgésszintre emeli azt, aki hajlandó átadni magát a finomabb szféráknak. „Az intellektuális gondolkodás!”Igen, ez sem jellemző az állatokra, csak a – sajnos elenyésző számban mutatkozó – emberekre. „Erkölcs? Lelki tisztaság? Együttérzés? Segítőkészség? Szeretet? …...kellene, hogy foglalkoztassa a tudatos egyént, de … Amire utaltam az elején, itt zárul be. A magunk által létrehozott társadalom egyre inkább szeretné ez utóbb felsorolt erényeket a magáévá tenni, ám a gyakorlati megvalósításra nem helyez hangsúlyt. A TV egy csomó haszontalan kacatot ad el – tisztelet a kivételnek. A politika sehol nem keresi a konszenzust. „Korunk történelmét a mindenfajta értelem példátlan hiánya jellemzi.” Gyermekeink csupa értelmetlen időtöltéssel múlatják napjaikat.Aligha merengenek el azon, hogy:
- Mi végre születtünk?
- Mi az élet célja?
- Mi van az élet után?
- Mi mozgatja az Univerzumot?
- Ki Isten és meg lehet-e találni? (Meditációval, befelé fordulással, imával?)
- Hogyan élhetne egységben az emberiség?
- A világbéke nem lehet puszta ábránd. Elérhető vízió kell, hogy legyen! Mit tehetek én, hogy megvalósulhasson?
Albert Schweitzer 1914-ben írt fenti sorai napjainkban fokozottan igazak és aktuálisak. Persze mindenki maga dönti el miről gondolkodik, és azt is, hogy figyelmét a romboló, avagy az építő erőkre összpontosítja.Ugyanis nem vagyunk Marionett bábuk…
