Gondolkodunk tehát vagyunk
2016. augusztus 14. írta: B_AHA

Gondolkodunk tehát vagyunk

Bábok vagyunk, vagy van szabad akaratunk?

     Ezoterikus és vallási körökben gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon bábuk vagyunk-e Isten kezében, avagy tudatosan döntünk sorsunk alakulásáról?
marionett-1.jpg
Megfigyeléseim szerint, amíg jól megy sorunk, senkit nem érdekel sem ez, sem más hasonló jellegű kérdés. Élünk, mint hal a vízben. Aztán ha éppen úgy alakul, hogy alaposan megcincál a „sors", akkor ez a halacska nagyokat tátog a parton, ahová kivetette őt az áramlat. S ekkor merül fel először benne, hogy vajon miért történt meg vele e csapás?
Persze a hal – tudomásunk szerint – nem gondolkodik, hiszen ő csak a létezése alapfunkcióit biztosító genetikai programot kapta. Táplálkozik, szaporodik és igyekszik életben maradni.
Azonban az ember magasabb célokra teremtetett.
„Azért teremtettem a fényt, hogy rád ragyogjon. Miért rejtőzöl előle?”
                                                                                                                  Bahá’u’lláh
 
Gépiesen cselekvő emberekké nem Isten tett minket, hanem a magunk által létrehozott és fenntartott társadalom! Ami nem indok, hanem – a tények felismerése után – lehetőséget teremt a finomabb szférák megélése felé.
 
Hiszen miben különbözünk – tudatosság tekintetében – a tengerben lubickoló haltól?
Lássunk néhány tipikus választ, melyet aztán továbbfűzök a magam módján:
    
 „Attól, hogy gondolkodunk!”  
Így igaz. De mi az, amiről a leginkább gondolkodunk?
 
„A túlélésről!”
Arról, hogy hogyan húzzuk ki a hónapot adósság nélkül, vagy ha jobban megy, akkor hogyan mehetne még jobban, úgy, hogy közben a konkurencia, s mindazok akik szintén jobban szeretnének élni – minket is életben hagyjanak.
 
„A táplálkozásról!”
Legtöbbünk szerint enni, s ezzel nincs is semmi baj, amíg nem ez teszi ki gondolataink túlnyomó részét. "Azért eszünk, hogy éljük, és nem azért élünk, hogy együnk" - mondotta egyszer valaki.
 
„Szaporodásról, szexről!”
Ez nagy csali a természet részéről, hiszen ha a szexualitás fájdalmas dolog volna, már kihalt volna az emberiség, és az élet. Miért keressük hát a boldogságot ebben a csodálatos adományban, a nemiségben? Ha úgy működik, ahogyan kell, akkor az életre hívott energiák a beteljesülés érzetét nyújtják. A társ közelségével, ideális esetben a házasság megszentelt berkeiben megtörténik az a kiegészülés, amely itt a dualitás világában csak ritkán érhető el. Egységélményünk lesz! A világ egyszeriben teljessé válik. S ekkor már nemcsak az intim pillanatokban, hanem a hétköznapok során is.
 
 „A viharok nem úgy sújtanak, ha van akihez odabújjak!”.
 Fizikai síkunkon – a Földön – minden kettősségből áll. Világos-sötét, mély-magas, boldog-boldogtalan stb. A társ keresése – ha másként nem hát tudat alatt – a legtöbb ember hajtóereje. Ha nincs meg a vágyott társ, az élet csonka maradhat számunkra. Akárcsak az állatvilágban.
Úgy néz ki – eddig ugyanazok a kérdések foglalkoztatják az embereket, mint az állatokat, csak persze emberi köntösbe öltöztetve.
Mi van még?
 
„A kultúra, a művészet!”
No ez már valóban kiemel minket az állatvilágból. A művészet élvezete és művelése magasabb rezgésszintre emeli azt, aki hajlandó átadni magát a finomabb szféráknak.
 
„Az intellektuális gondolkodás!”
Igen, ez sem jellemző az állatokra, csak a – sajnos elenyésző számban mutatkozó – emberekre.
 
„Erkölcs? Lelki tisztaság? Együttérzés? Segítőkészség? Szeretet? …
...kellene, hogy foglalkoztassa a tudatos egyént, de …
 
     Amire utaltam az elején, itt zárul be. A magunk által létrehozott társadalom egyre inkább szeretné ez utóbb felsorolt erényeket a magáévá tenni, ám a gyakorlati megvalósításra nem helyez hangsúlyt. A TV egy csomó haszontalan kacatot ad el – tisztelet a kivételnek. A politika sehol nem keresi a konszenzust. „Korunk történelmét a mindenfajta értelem példátlan hiánya jellemzi.” Gyermekeink csupa értelmetlen időtöltéssel múlatják napjaikat.
Aligha merengenek el azon, hogy:
  • Mi végre születtünk?
  • Mi az élet célja?
  • Mi van az élet után?
  • Mi mozgatja az Univerzumot?
  • Ki Isten és meg lehet-e találni? (Meditációval, befelé fordulással, imával?)
  • Hogyan élhetne egységben az emberiség?
  • A világbéke nem lehet puszta ábránd. Elérhető vízió kell, hogy legyen! Mit tehetek én, hogy megvalósulhasson?
 
     Az ezeken a kérdéseken való elmélkedés, az intellektuális tudás, a művészetek, valamint a lelki-szellemi erények azok, amelyek által kitűnhetünk az állatvilágból.
     Hogy bábuk vagyunk-e?
 
„Azoknak az eszményeknek, amelyeket az emberek ostobasága szült, s amelyek ma a közvéleményt formálják, és közvetlenül befolyásolják az események menetét, többé nem lenne hatalmuk az emberek felett, ha az emberek egyszerre csak gondolkozni kezdenének az átmenetiről és az örökkön valóról, a létezésről és a létezés megszűnéséről, ily módon megtanulnák megkülönböztetni az igazi kritériumokat a hamisaktól.”
albert-schweitzer-physician-philosopher-and-philanthropist-for-the-ages-2.jpg
 
Albert Schweitzer 1914-ben írt fenti sorai napjainkban fokozottan igazak és aktuálisak. Persze mindenki maga dönti el miről gondolkodik, és azt is, hogy figyelmét a romboló, avagy az építő erőkre összpontosítja.
Ugyanis nem vagyunk Marionett bábuk…

A bejegyzés trackback címe:

https://baha.blog.hu/api/trackback/id/tr928933466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása