Szeged fentről
2016. augusztus 09. írta: B_AHA

Szeged fentről

Emelőkosárral a város fölött

Több mint két évtizede vagyok ég és föld között a mindennapjaim során.
img_20160610_192533.jpgMunkám számtalan lehetőséget kínál fel arra, hogy észrevegyem azt ami az utca emberének talán soha nem adatik meg:
                                                                                                                                  .
Rálátni a világra!
                                                                                                                                  .
Nyilván ez nem egy utánozhatatlanul hatalmas dolog, hiszen aki emeletes házban lakik és jó a panoráma, annak minden nap "jók a kilátásai". Ha valaki felmegy a szegedi Szent István téri víztorony tetejére (ha jól tudom belépős), ő is megcsodálhatja mondjuk ez esetben Szegedet fentről. Hegyvidéki emberek szintén messze ellátnak,ügy, hogy legtöbbször ámulatba ejtő táj tárul a szemük elé.
img_20150708_130414.jpg
No meg ott van korunk új csodája a drón technonógia, ami szinte bárhova felrepíti a rászerelt fényképezőgépet,és készít páratlanul szép felvételeket az adott tájról, épületekről, vagy akár eseményekről.
Fentebbről látni a világot, nem egyedülálló dolog. Mégis, a mai napig találok látványos témákat még akár Szegedről is.
Hiszen minden pillanat más. Az élet sehol sem áll meg, a felhők, másként állnak, a nap másként süt, egy fa lehullajtja a levelét, vagy éppen rügyezni kezd, építettek, lebontottal valamit. Ezek merőben meghatározzák a kép változatosságát még akkor is, ha történetesen ugyanonnan készül több alkalommal is. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy ha csak 10 méterrel arrébb talpalom le a kosaras kocsit, a perspektíva máris teljesen megváltozik. Új képek születhetnek.
Az én munkám egyébként nem a főállású fényképezés.Hanem minden amihez kosaras kocsi kell. A kép készítésre legtöbbször csak néhány másodperc jut, mert az idő pénz és szinte mindig rohannom kell.  "Ide vigyél, oda tegyél a kosárral"
img_20150114_153841.jpg
A cég, ahol dolgozom, szolgáltatást nyújt, az ügyfelet pedig nem szabad megvárakoztatni.  Amúgy is rohan mindenki, miért pont én legyek kivétel?
Amiben mégis más jellegű képek készülhetnek, az az, hogy míg az emeleti lakó, jóformán mindig ugyanazt a panorámát látja, én mindig mást. Van hogy csak öt méterrel megyek feljebb a talajszintnél és máris egy felismerhetetlenül más világba csöppenek.
img_20160728_082219.jpg
.                                                    Takaréktár utca 4 méter magasból
.
img_20160728_082852.jpg           Ugyanaz az utca 20 méterről (jó..., itt éppen nem 5 méter hozta a látványváltozást, hanem több)
                                                                                                                                                      .
Talán emiatt is váltam picit gondolkodásomban is eltérővé az átlagostól, mert szinte mindig a látható dolgok háttere, összképe, működése körül járt a bogyóm. Már régebben felfedeztem magamnak, hogy a világ sokkal, de sokkal több, mint amit a saját nézőpontunkból láthatunk. És ha nem változtatjuk meg ezt a nézőpontot egy csomó nagy felismerés kimaradhat az életünkből, s megválaszolatlanok maradnak az ilyen kérdések:                                                                                                                                                                 
  • Ki vagyok valójában?
  • Mi van, ha csak álmodom ezt a világot?
  • Mi van a halál után?
  • Mi az élet valódi célja?
  • Hova vezet, ha nem lépek előre saját tudatfejlődésemben?
  • Mivé lesz ez a bolygó, ha nem adunk át értéket a gyerekeinknek?
  • Mik a valódi értékek?
Egyik alkalommal egy szép helyen álltunk meg egy kollégával, munkaidő alatt. Javasoltam, hogy vegyük ki a reggeli időt itt. Én azonnal nekiindultam felfedezni a tájat, kezemben a kiflivel, számban a falattal. Siettem is, hogy beleférjek az időbe, és örültem is, hogy újra láthatok szépet, mást mint a megszokott.
img_20160723_084124.jpg
A kolléga nem jött, mint később elmondta, ő munkaidő alatt képtelen lazítani akár öt percet is, neki egy ilyen túrához az kell, hogy ne a munka körül járjanak a gondolatai. (Aztán mégiscsak kiszállt a kocsiból - előcsalogatta a természet)
Én szerencsésebbnek érzem magam, nekem tíz perc lazítás, nézelődés is komoly feltöltődés, és ha még kiegészül azzal is, hogy számomra ismeretlen helyen vagyok, további jóérzés kerít hatalmába.
Lehet, hogy legtöbbünket be akarja darálni a társadalom, ami látszólagos értékek után hajszolja az őt alkotó embereket úgy, hogy nem hagyja észrevenni az egyszerűen szépet. "Rohanj, dolgozz, vásárolj!"
Dehát...!
Nem mi vagyunk azok akik a társadalmat alkotjuk?
Akinek megfelelő így, az tovább rohan. De aki már egy leheletnyit is kezdi unni ezt, az változtatni fog.
S azzal kezdi, hogy másként néz a már megszokott világra.
                                                                                                                                                            
Innét folytatjuk...

A bejegyzés trackback címe:

https://baha.blog.hu/api/trackback/id/tr639168686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása