Saját megértésemet adom közre az alábbiakban, melynek csak a teljes írás tükrében domborodik ki a mondanivalója.

Születés előtt a lélek Istennél van valószínűleg - az egység megnyilvánulatlan állapotában. Születéskor összekapcsolódik a fizikai lénnyel (még embrió korában), ahol egy szimbiózist fognak alkotni. A testnek szüksége van a lélekre, hisz nélküle pusztán egy kómában lévő élettelen tömeg volna – és a léleknek is szüksége van a testre, ha ezen a földi síkon akar megtapasztalásokat szerezni, és különböző képességeket elsajátítani (pl. akaraterő, elfogadás,önzetlenség stb.).

Hol van hát a lélek? A testben? Avagy a lélek az auramezők összessége és a test a besűrűsödött energia?

Aki játszott már számítógépes játékokkal, pl. stratégiaival

az tudja,hogy milyen mozgatni a „figurákat”. A monitoron feltűnik egy alak, aki mozog jobbra-balra, le-fel. Mozgathatom arra, amerre én akarom, avagy adhatok neki „felderítés” parancsot, ahol randomszerűen téblábol erre-arra.

Szabadon dönt (a program engedte kereteken belül) arról, hogy merre megy.

Hol van ilyenkor a virtuális lelke, azaz a vezérlő elv, ami szerint mozog? A monitorban? Aligha. Azok különböző színű pixelek, amelyek váltakozó intenzitással és erősséggel villannak fel aszerint, hogy merre halad az emberkénk a képernyőn – s ezzel keltik a stabil ember látszatát.

A vezérlő elv sokkal valószínűbb, hogy a hardverben található, a prorcesszorban

és az összes – ezek működéséhez szükséges elemben. A többi virtuális emberke számára mindez felfoghatatlan. Ők az ő programjuknak megfelelően teszik a dolgukat, adott esetben követ gyűjtenek,

állatokat tenyésztenek vagy éppen harcba indulnak. A felderítő hozzájuk képest szabad ember, aki arra megy amerre akar. Azt is látják, hogy ez nem minden esetben célravezető, hiszen megtámadhatják, eltévedhet.

Ez természetesen csak példa, ahol a kőtörő és a katona egyszerű programja szemlélteti a valódi világunkban létező állatokat. Ők azt teszik, amit számukra a „genetikai” programozás megenged. Egy barátom példájával élve: „A méhek a világon mindenfelé hatszög alakú méhviaszt készítenek a méz tárolására.

Ezt a programok kapták a Teremtőtől. Az egyik kaptár lakói dönthetnének úgy, hogy mostantól hétszög alakúra fogják gyártani, mert nekik ez jobban tetszik. Ám nem döntenek. Ők nem kapták meg a szabad választás lehetőségét, mint az ember.” (Hozzáteszem, talán az egyik legjobb helykihasználtság és merevség érhető el ezen hatszög forma által és ha változtatnának rajta, maguk ellen dolgoznának.)

Példánkban a Felderítő maga az ember, akit Isten elhelyezett a számára „megírt” valóságban, hogy felderítse a világot. Kikémlelje mivégre született, rájöjjön, hogy hogyan működik az univerzum, milyen fizikai és lelki törvényszerűségek hatnak a bolygóra és az emberiségre. Hogy ráébredjen mi az élet célja a Földön és megszabadíthassa önmagát – és társait – a rabság érzetétől.

 Minden más esetben, amíg csak az önfenntartás és az ezzel kapcsolatos teendők kötik le az egyén figyelmét – a szorgos hangyákhoz és a kőtörő virtuális figurák szűklátókörű tudatosságát birtokolhatják csak. (Lásd: a "Gondolkodunk, tehát vagyunk" című blog bejegyzést.)

A Felderítő élete nem könnyű, számos viszontagság érheti itt a Földön

A Programozó azonban szólhat neki, hogy ne menjen a túlerőben lévő csapatok vagy oroszlánok felé. Kiabálhat is neki. Azonban a Felderítő aligha fogja hallani, vagy megérteni mindaddig, amíg a maga virtuális szintjén el nem mondja neki valaki. A Programozó feltölthet egy szintén virtuális alakot mindazzal az információval,

ami segít eligazodni az ottani létezésben, és amely figura által mindezen információ bárki rendelkezésére áll. Amennyiben az kéri.

A Programozó csak belülről tájékoztathatja a virtuálisan létező figurát egyéb esetben eredménytelen lesz a próbálkozás.

Így van ez évezredek óta itt a Földön is. Isten minden elérkezett időben (Törvénykorszakban) elküld egy őhozzá képest – virtuális figurát,

akit az adott korban mi is láthatunk, illetve. a későbbiekben az általa lehozott információhoz hozzájuthatunk.

A választás szabadsága a miénk. Hallgathatunk a Programozó közvetett hangjára, avagy beleszaladhatunk valami (egyébként elkerülhető) tragédiába.

Hol van hát a lélek?

Olybá tűnik, hogy a lélek most is Istennél van, az Ő általa megalkotott hardverben, az ő operációs rendszere alatt fut és mi az ő monitorában lelünk otthonra jelenleg. S jelent nekünk a monitor fénye életet, hője meleget, színei ízeket.

S ha valaki kikapcsolja a képernyőt?

Megszűnik a létezés? Avagy csak a mi szemszögünkből, a megnyilvánult tartományból átsiklik oda, ahol eddig is volt. A látens, azaz (a szem elől) rejtett világba a processzorok áramkörei közé.

A program a monitor nélkül is fut tovább.