Nézve a bennünket körülvevő világot, sok mindent láthatunk.  A technika rohamléptekkel fejlődik, ugyanakkor azt is láthatjuk,hogy az emberi értékek, az erkölcs és a kultúra csak botladozva tudja mindezt követni. 

Sokszor van olyan érzésem, mintha egyszerre különböző dimenziók lennének jelen ezen a földi síkon.

"Amire figyelsz, az a világod." - mondta a gyerek Anakin Skywalker-nek a jedi mestere. 

Valóban vannak olyan területek az életemben, amelyeket tudatosan, vagy akaratlanul is, de nem hagytam hogy "megélődjenek" bennem/velem. Mintegy nem hagytam, hogy láthatóvá váljanak számomra.  Ha nem volna a média és a világháló, talán nem is tudnék a létezésükről.

Hogy mire gondolok?  Kicsomagolom.

Kétkezi munkás ember vagyok, emelőkosaras kocsin dolgozom.  Ezért nyilvánvaló, hogy főként olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akik megrendelik ezt a szolgáltatást, vagy éppen velem dolgoznak fent a magasban.

Épületszerkezet összeállítás

Ereszcsatorna tisztítás

Ácsok, bádogosok, klímaszerelők, kőművesek, operatőrök, de még Red Bull-os hostess lányok is fordultak már meg a "kosaramban".

Eddig egyértelmű. Azonban, ha továbbviszem ezt a gondolatmenetet, akkor az is látszik, hogy más dimenzióba még véletlenül sem kerültem ezekkel az emberekkel.  Dolgoztam már olyan figuráknak is, akik az alvilágban és egyéb sötét üzelmekben jeleskedtek, de hála Istennek nem kellett mélyebben belefolynom ebbe a "szakmába", és nem kellett, hogy az életem ilyen irányba elkanyarodjon.

Dolgoztam már több televíziónak, sokszor vittem fel operatőröket, még tiszteletbeli tévésnek is fogadtak, mégsem nyílt lehetőségem komolyabb kapcsolatba kerülni sem a művészvilággal, sem ezzel a szakmával.

Találkoztam igen jómódú vállalkozókkal, üzletemberekkel is, arra azonban sosem került sor, hogy egy estélyen, vagy a felső tízezer valamely eseményén részt kellett volna vennem.

Nyilván ez adódik abból is, hogy soha nem volt meg bennem az a fajta nyomulás, rátermettség, vagy kisugárzás, ami a fent említett irányokba terelhetett volna.  Olyan szinten nem, hogy amikor "másodállásom" a bahá'i közösség tagjaként Izraelben voltam, akkor a vendéglátó szervezők lehetőséget biztosítottak arra, hogy részt vegyek egy ottani fogadáson.  Számos jeles ember volt a meghívottak között, így Haifa város polgármestere is.

A haifai polgármester beszéde

Köszöntő beszédében elmondta, hogy milyen sokat köszönhet a bahá'i-oknak, szépen felújítják és rendben tartják azokat a területeket a városban, amelyekhez hitük központi alakjai kapcsolódtak valamikor, amely helyek így látogatók tízezreit vonzzák oda.

Teraszos bahá'i kertek Izraelben, Haifában

Az est hátralévő részéhez azt kívánta, hogy alakítsunk ki kötetlen beszélgetéseket a helyi "főméltóságokkal", melyek aztán elvezethetnek további irányokba. 

Mi történt? Megettem egy csomó finom kaját, aztán szépen visszamentem a szállásomra.

Ez valahogy nem az a dimenzió, nem az a sík, ahol én élek.  Ez viszont sejtet egy eleve elrendelés szerű dolgot is.  Ha egy háború el nem jön ide, én magamtól biztosan nem megyek ilyen helyekre.  Viszont vannak akik a veszélyt keresik és szándékosan kerülnek olyan szituációkban, ahol lehet szóváltásba, vitába, veszekedésbe, akár tettlegességbe is kerülni.

Vannak akik nem akarnak még az átlagember szintjére sem felemelkedni és az utcán tengetik életüket, legtöbbször flakonos bor társaságában.  Tisztelet a kivételnek, aki mégis megpróbálja, de nekem úgy tűnik ezek az emberek feladták.  Feladták a csekkek, bankkölcsön, adó, munkahelyi afférok, családi kihívások, "Miből húzzam ki a hónapot?" soha véget nem érő taposókerekét.

És vannak akik számomra elképzelhetetlen jómódban élnek, amire valahogy szert tettek és ami szintén egy teljesen más dimenzió.

Létezik hát a sötétség?

Avagy csak különböző létsíkokon éljük az életünket és csak akkor kerülünk kapcsolatba egy másik síkkal, ha valamit tanulnunk kell belőle?

"Amire figyelsz az a világod."       

Én erre a létsíkra helyezem a fókuszt ahol vagyok.Némi finomság, némi művészet, némi rendezettség fellelhető benne, de nem tudom teljesen kikerülni az érzékek, a test vágyai okozta súrlódást és bizony én is érzem, amint a környező világ ólomsúllyal próbál visszahúzni a fogyasztói társadalom ma elfogadott szintjére, miközben korunk inkvizíciójával büntet - a közönnyel.

Írásaim, egyéni és globális megébresztést célzó erőfeszítéseim (mint a B-AHA weboldal is) egy olyan síkon mozognak, ahol teljesen hiányzik a fogadó réteg. Mert az éppen máshol van.

De ez nem rossz, csak azt jelenti, hogy valami egészen másra figyelünk.

Csak egy apró kérdés: biztos helyes a fókusz?