A szervezettség fellelhető az univerzumban éppúgy, mint az ember által alkotott rendszerekben, struktúrákban.Az alább leírt megfigyelésem párhuzamot kíván felmutatni e kettő között..

Egy betonelemeket gyártó céghez hívtak az emelőkosaras gépemmel, bakdarut javítani.Békés és áldott a munkám. A kosarat az ottani szerelők is tudják irányítani, így nem kell fönt a kosárban „fáradnom”, hanem lazíthatok a fülkében. Ők is teszik a dolgukat, én is. A kocsi fülkéje a gyár udvarának a páholyává vált, ahonnét láthatom a szorgoskodó munkásokat.

A kép nem a cikk helyszínén készült

A cég betonelemeket, pilléreket, aknákat, gerendákat és még megannyi mást gyárt. Irdatlan nehéz terheket mozgatnak bakdaruk segítségével. Ezek a szerkezetek hatalmas, síneken guruló, mozgó állványok, amelyek a tér mindhárom dimenziójában képesek mozgatni a terheket, saját határaikon belül. A munkával járó zajt hallom, de más - irányításra, vagy vezénylésre utaló hangokat nem. Ugyanakkor mindenki fáradhatatlanul végzi a dolgát. Nagy a hőség. Panaszkodó szó mégsem hallatszik.

Tőlem balra vasvázat állítanak össze húzott betonacélból. A szálakat személyautó méretűvé drótozzák össze szilárd tartóvázzá. Amint készen van, a bakdaru föléáll (a kezelő 8-10 m magasan ül a vezetőfülkében), a lentiek beakasztják a daru drótkötelét a vasvázra. Emeli, viszi az öntőformába, ami a gyár túlsó felében van.

A kép nem a cikk helyszínén készült

Néhány kézmozdulat volt mindössze és a vasváz a helyére került. Rázúdítják a még híg betont, aztán előkészítik a következő formát, s jön a következő vasalat is. Ez csak egy a számtalan munkafolyamat közül.

Közben folyamatosan jönnek teherautók a megrendelt késztermékért. Minden vásárló megkapja a gyár területén felhalmozott betonformák közül a neki megfelelőt. A munkaterület nem lehet nagyobb mint amennyit a 4 bakdaru lefedhet. Jelen esetben durván egy futballpályányi. Az összeszerelés, gyártás, raktározás, kiszolgálás csak itt bonyolódhat, hiszen ezek a termékek nem mozgathatóak úgy, mint mondjuk egy ládában szállított kenyér. Ez viszont kivételesen nagy összehangoltságot igényel. A nyersanyagnak éppúgy pontosan kell érkeznie, mint a végterméket elszállító vásárlónak. Különben elfogyhat, vagy éppen felhalmozódhat a tömérdek vasanyag, sóder, cement, valamint a kész több száz betongyűrű, árokelem és a többi. Itt minden magától történik. Nem látok vezetőt, szervezőt, nincs utasítás, parancs. Egyszerűen véletlenül (!) minden a helyére kerül.

Külső szemlélő vagyok csupán és ennyit látok. Hiszem amit látok. És azt látom, hogy van egy gyár, ami pontosan működik.

Bevillan jónéhány ismerős, barát, akik nem fogták még fel Isten Mindenhatóságát. Amikor beszéltünk a világ működéséről, szerveződéséről, atomi szintekről, vagy éppen makrokozmikus méretekről, akkor természetesnek vették a csodát. „Működik!” - mondták. „És?”

„De mitől - kitől működik?” - kérdeztem. „Hát csak úgy!” - volt a válasz. Jól ismerem ezt a gondolkodást, magam is képviseltem negyed századon át. Aztán a következő évtizedekben hatványozottan több dolog került a helyére bennem, mint előtte.

Pusztán azzal, hogy megéreztem - megértettem Isten létét és Mindenhatóságát, a kirakó kezdte megmutatni a képet. Mind több részlet állt össze, majd körvonalazódott a végleges kép is. Most már nehéz megértenem, hogyan gondolhattam régen, hogy mindaz, amit magam körül látok a véletlen műve. Egyfajta kozmikus baleset, ahogy sokan az ősrobbanást emlegetik, tudós berkekben.

Persze... És minden szervező elv nélkül, kaotikusan állt össze bolygóvá, élővilággá, társadalommá.(?) Egy emberi test struktúrája, az agy gondolkodásra való képessége olyan kozmikus program létét teszi bizonyossá, amely nélkül pusztán az entrópia uralkodna a világegyetemben - gázok és gőzök kaotikus halmaza. Nem létezhetne anyagösszetartó erő, hiszen az már szervezettséget igényel. Esetleg egy idétlen krumpliforma még kijöhetne valahogy, de egy háborítatlan, békés, erdővel borított hegyvidéki táj, a maga vízeséseivel, madaraival, mohával borított kövek között csobogó patakjával,  állataival…?!

Véletlenül alakult ki ilyen harmonikussá és békéssé?

Ez a kép sem a betonelemgyártó cégnél készült :-)

A káosz ritkán megnyugtató. A harmónia mindig. Csak épp teremtő erő, intelligens program nélkül a káosz soha nem válik harmóniává.

Ez a betongyár itt körülöttem éppígy nem véletlenszerűen van mozgásban. Az igazgatót még soha nem láttam, mégis biztos lehetek benne, hogy van. Látom a közvetett irányítását. Középvezetők felügyelnek minden egységet, és személyre szabott feladatokat lát el minden dolgozó - de azt jól, pontosan. A szervezettség, amennyiben nincs fennakadás - természetesnek tűnik. Ám itt is torlódnak fel szállítójárművek, romlik el bakdaru, vagy akad el nyersanyag utánpótlás. A helyzet kaotikussá válhat. Ekkor már megjelennek a közvetlen irányítást végző emberek és újra szervezéssel normalizálják a helyzetet. Itt mindenki tudja, hogy mi az, amiért ő személyesen felelős, mit kell elvégeznie. A készterméket elszállító autók mindig elviszik a portékát, a vasvázat összedrótozó emberre éppen akkora szükség van, mint a darut javító szerelőre. Különben leáll a gyár. Igaz a lendület egy ideig még viszi, mint a kerékpárost is, ha picit nem hajtja a pedált, de a hosszú távon mindennek a helyén kell lennie.

A kép nem a cikk helyszínén készült

Ez csak egy emberi példa a szerveződésre, de biztos vagyok benne, hogy mindez univerzális. Isten hasonlóképpen teremtette a világot, azzal a különbséggel, hogy Ő tökéleteset alkotott. Aztán megpróbáltuk utánozni, ami rendjén is van, de nagyon nem mindegy, hogy mit akarunk megvalósítani.

Bízom benne, hogy fogunk tudni hallgatni arra a tiszta belső hangra, ahol Isten megsúgja nekünk, hogyan érdemes alakítani magunk körül a világot, hogy ne a káosz, hanem a harmónia valósulhasson meg a jövőben.